Dubai

Friss topikok

Címkék

Archívum

HTML

Ledöbbenés Dubaiba érkezve

2013.12.26. 06:21 :: _KisCsillag_

    1480710_10201603081771375_754447651_n.jpg

         A Liszt Ferenc reptéren fájdalmas búcsú után beállok az ellenörző pulthoz... mondanom sem kell, az izgalom miatt (egyedül még soha nem repültem) össze vissza kapkodtam. Laptopot ki, kabát le, órát apró pénzt a dobozba, és át az ellenörző szenzoron. Szerencsére mindent rendben találtak és egy mosollyan tovább is engedtek. Innentől kezdve kezdtem lenyugodni... ha ilyen simán megy minden , minek stresszelek? Több mint két órám volt az indulásig, és mivel még az induló dubai beszálló kapu száma se volt kiirva,  megreggeliztem és  sétáltam egyet a terminál méregdrága boltjaiban. Közben természetesen kaptam a hívásokat – „Átengedtek? Túlélted? „  Másfél óra elteltével kiírták a járat indulását, így elindultam megkeresni a B3-as beszállót. A helyszín megtalálása kicsit  kaotikusra sikeredett, ugyanis a B3-as kaput összevonták másik hárommal, és egyetlen egy átjáró volt 4 géphez. Na persze szerencsétlen külföldiek össze vissza bolyongtak, mint ahogy Én is az első 10 percben. Leellenörízték a jegyeket, majd szó szerint egy vas ketrecen át kitereltek bennünket a Liszt Ferenc repülőtér kellős közepére, ahol színtén egy ellenörző kapu várt minket, de itt már rendesen számozva voltak a különbözö járatok pultjai. Felszáltunk a gépre, és mivel nem volt hely jegy (fapados járatokon nem szokás) oda ülhettem ahova akartam.  Közvetlenül az ablak mellett találtam üres helyet,és hát imádok itt ülni, mert nem csak kényelmes, hanem mert csodálatos kilátás nyílik fentről a Földre.

      Időben indult a gép,nem volt késés. A személyzet magyar volt, és a gép utasai is 80%-ban magyarok voltak, ezért egy csepp feszültség se volt bennem. Az 5 óra repülő út nagyon hosszúnak tűnt. Pedig utaztam Én már 11 órát is egyhuzamban, de valoszinű ez azért volt elviselhetetlen mert egyedül voltam,nem tudtam kivel beszélgetni-bolondozni. Az út alatt folyamatosan jöttek a stuardessek kinálgatták a különféle üdítőket meg szendvicseket,de hát mondanom se kell,  mennyibe kerültek. (Üditő:1200ft,sonkás szendvics:1200ft,kávé:900ft) 1 órával a leszállás előtt bemondta a kapitány, fogy fél óra múlva megkezdjük az ereszkedést. Na akkor már kezdtem izgatott lenni. Sötétben értünk Dubai fölé (Dubaiban este 9, az Magyarországon délután 6) ezért csak a nagy fényeket láttam, de már az is elképesztő volt... Elkeztük az ereszkedést... jobbra kanyar,ballra kanyar. Csodálatos volt... a nagy fények,a pálma szigetek körvonalazódása a tengeren. Elképesztő látvány volt... Ahogy közeledtünk a szárazföld felé, megpillatottuk a magas felhőkarcolókat, a széles utakat, a végtelen sivatagot , és a gyönyörűen rendben tartott pálmafákat. Eszméletlen látvány volt... a fényektől mintha nappal lett volna.

1527022_10201615001109351_2051086226_n.jpg

       Landoltunk a Dubai World Center reptéren. Szerencsém volt, mert a gép hátsó felébe találtam helyet, ezért közel voltam az ajtóhoz, így nem kellett sokat várni, hogy leszállhassak. Amint megérkezet a 3 busz, hogy bevigyen minket a terminálhoz, kinyitották az ajtókat. Na azt a csodálatos érzést, amikor kiszállsz a repülőből, és megcsap  tengerparti-homokos meleg illat... Leírhatatlan. (Biztos előző életemben tengerpart mellett éltem és melegben, imádom és soha nem tudom megúnni). Próbáltam magamhoz térni az illat, a homok és a pálmafák láttán, mert már hátulról lökdöstek,hogy menjek már a busz felé . Nem mindenki volt annyira elájulva a látványtól mint Én, vagy csak nem először jár itt Dubaiban. Beszálltunk a buszba, és 5percen belül már a terminálban voltunk. Belépve az ajtón már az arab határőrök vártak minket, szép hosszú fehér ruhába és kendővel a fejükön . (Komolyan mondom kimondottan tetszik rajtuk ez az öltözék). Rengetegen álltak a sorokban, pont elgondolkodtam,hogy mennyi idő után  fogok innen kijutni, ha ennyien lesznek előttem. Szerencsémre  egy férfi pont mellettem megnyitott egy új pultot.A fáradtságtól már nem izgultam annyira,úgy voltam vele,ha belém akarnak kötni,ugyis megteszik.  Gyorsan odarohantam ahhoz az üres sorhoz. Egy férfi volt csak előttem (látszólag Ő is arab) úgyhogy tudtam, gyorsan rám kerül a sor. Bólint az arab ellenőr, hogy mehetek (addig egy vonal mögött kellett állnom,szigorúan!! Ha nem, szó szerint rád üvöltenek...). Remegve odalépek, odaadom az útlevelem, a vízumot...Nézi, rámnéz. Mosolygok... mert hát mit tehetnék mint Nő . Várom (a párom elmondása szerint), hogy akkor ujjlenyomatot vesz meg retina ellenőrzést végez, de semmi. Belepecsétel egyet az útlevelembe, és egy mosollyal int, hogy mehetek . Ledöbbentem,hogy ennyire egyszerüen és gyorsan beengedtek. Magamba elgondolkodva még egy csomagellenörző pulthoz érkeztem. Átvilágították a kézipoggyászomat...és már mehettem is a bőröndökhöz. (Amig vártam a bőröndöket hallottam egy két magyartól, hogy szídják az arabokat, mert kiabáltak velük, kifaggatták, nem akarták beengedni őket.Egyébként látva itt az embereket,jó az a 2 méter távolság) Közben felhívtam a férjem, hogy egyáltalán ide ért e a reptérre, mert összesen 5 percet alig töltöttem a gépről leszállás óta a terminálban. Felvettem a bőröndöket, és már mentem is kifele. Hihetetlen, de ez a reptér annyira picinek tűnt. Ugyanis kint 1-2 ember lézengett csak (annál több taxi), közülük is az egyik a férjem volt,és összesen 2 járat landolt az enyémmel együtt aznap este .Átvette a bőröndjeimet, és már mentünk is a taxi felé. Semmi puszi meg ölelkezés nem volt, ugyanis az araboknál tíltott nyilvánosan csókolozni,ölelkezni. Ha mégis megtennéd, a vallási rendőrség hamar ott terem, Te meg pillanatokon belül a börtönben találod magad.

         Beültünk a taxiba, és indulás. A célpont Dubai Media City. Nem volt semmi az út... fél óra  kocsival a szálloda a reptértől. Semmi mást nem láttam amíg beértünk a központba, csak homokot. Az út során elmeséltem a férjemnek mi volt bent, hogy semmit nem kérdeztek és semmilyen ellenőrzést nem végeztek. Leesett az álla, nem is értette. Mert hogy ez alap lenne. Ezek nélkül a vizsgálatok nélkül be se kéne engedjenek az országba.

       Lassan közeledtünk a város széléhez. Hatalmas nagy 2-szer 3-4 sávos autopályák és körforgalmak. Csillogó fények, felhőkarcolok. A taxis úgy vezetett mint egy őrült, semmi index, egyik sávból át a másikba, kicentizve mindent, nem figyelve a gyalogosokra és az utasokra...De sajnos itt mindenki igy vezet,és ahogy majd a továbbiakban leírom,ez a város nem a gyalogosokra épült.Ha nincs kocsid...inkább fogj taxit!

      Hosszú út után megérkeztünk a szállodához,ami Dubai egyik központi helyén található... de hogy mi történt ezután,és milyen volt az első napom,hogyan látom az itteni embereket és életet,a következő blogból kiderül. Remélem Velem tart mindenki ! :)

Szólj hozzá!

Címkék: költözés utazás izgalom repülni Élet Dubai Élni Csillogás ledöbbenés dubaiban

A bejegyzés trackback címe:

https://dubaiban-a-kezdetektol.blog.hu/api/trackback/id/tr525709182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.